Megszeretni és elengedni.

Ha megismersz valakit,
megszereted.
Ha megszereted
nem engeded,
De ő mégis elmegy.

Nem foglalkozik veled,
Pedig te nagyon szereted.
Kell neked.

Ha elment,
már semmit sem tehetsz,
csak várhatsz kedvesem,
hátha visszatér,
és újra a tiéd lehet.

Ha mégsem,
hát az pech.
Ennyi volt a nagy szerelem,
ami annyira kellett neked. 

Szeretlek.

Annyira szeretlek, el sem tudom mondani
Hisz az anniyra mennyei.
Szeretem ha itt vagy velem,
és fogod a kezem.

Szeretlek ölelni,
utána meg csókolni.
Hallgatni szavaid búgását,
és lelked suttogását.

Érzem hogy nagyon szeretsz,
és mindenedet odaadnád nekem.
Még a tejutat is lehoznád nekem az égről,
sosem elég a tőled kapott kéjből.

Mond, most miért nem vagy itt velem?
Miért nem fogod a kezem?
Tudom most messze vagy,
és nem lehetsz itt velem,
de hidd el, sosem fog elmúlni az irántad érzett szerelem. 

Elfelejtettél.

Elfelejtetted milyen boldogok voltunk együtt,
Elfelejtetted, hogy boldogok a bolondok.
Elfeledted álmod, amiért küzdöttél.
Nélkülem teljesen más ember lettél.

Már nem vagy az, aki akkor voltál,
Még nem tudod mit vesztettél mikor elhagytál.
Majd egyszer megtudod, s rájössz hogy hibáztál,
Ráébredsz mekkora fájdalmat okoztál.

Akkor már késő lesz,
Nekem többé már nem kellesz.
Mert akármennyire is foglak szeretni,
Azt a sok fájdalmat el nem tudom feledni. 


Szeretlek.

SZerelmem örökké csak te leszel,
Ellopni szívemet már nem kell.
Régen megtetted ezt már,
Ezentúl szívem csak rád vár.
Te, csak te kellessz nekem,
Lelkemben te vagy az egyetlen.
Ez volt mindaz mit irántad érzek,
Kár lenne tagadnom, hisz csak érted élek! 

Gyűlöllek.

Gyűlölöm a napot mikor megismertelek,
Gyűlölöm a percet mikor megszerettelek.
Gyűlölöm a sok szép pillanatot,
Gyűlölöm a veled eltöltött rengeteg napot.

Hazug volt minden perc, óra, s nap,
Hazug volt a veled eltöltött összes pillanat.
Hazug volt a csók, az ölelés,
S az éjjelekig tartó hosszas szeretkezés.

Gyűlöllek, mert szeretlek,
Gyűlöllek, mert sosem feledlek.
Gyűlöllek, mert mást nem tehetek,
Csak gyűlölni tudom azt, kit nem szerethetek. 

Papának.

Volt egy ember,
Kit nagyon szerettem,
Volt egy ember,
Kit sosem feledtem.

Megtanított büszkének lenni,
Megtanított hogyan kell szeretni.
Megtanított milyen is az élet,
Hogyha félek, akkor is csak reméljek.

Ezt a 15 évet sosem fogom feledni,
Amíg élek, addig fogom szeretni.
Elmúlt, s nem jön vissza többé,
De a szívemben tovább él.Örökké! 

Van egy álmom.

Van egy álmom,
De sehol nem találom.
Úgy  érzem feladom a reményt,
És nem adok magamnak mégegy esélyt.

Csak azt szeretném szeressenek,
De rá kellett jönnöm, én senkinek se kellek.
A csalódásból elég volt végleg,
Nem adok több okot a reménytelenségnek.

Már csak meghalni szeretnék,
Szépen csendben mindent elfelednék.
Vége lenne minden szenvedésnek,
Elmennék és itthagynék mindent végleg. 

Oldal: verseim.
ł∂Ĕzєtєк.$คנät vєя$єк.Ĥσяợ$zĶop. - © 2008 - 2024 - adyoldala.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat