gondolat az igaz barátságról.

Vajon létezik igaz barátság? Vagy csak azt hisszük és próbáljuk bemesélni magunknak hogy ő a másik felünk és jóban rosszban mellettünk áll. És ez tényleg így is van. De még a legegyüttérzőbb ember is önző. Mindenki önző egy kicsit. Még én is. Csak sokszor nem ismerem be. És a barátok is csak emberek. Éppen ezért ők is önzők. Talán sokszor próbálják titkolni és azt a felüket mutatni amitől igazán a barátaid lehetnek, de amikor ők már igazán boldogok és te nem vagy az, hirtelen elkezdenek távolodni tőled, mert talán unják már a nyavajgásodat, hogy neked semmi nem jön össze, hogy túl érzékeny vagy és sosem tudod mit kezdj magaddal. Amikor ők boldogok akkor nem törődnek azzal hogy te nem vagy az, csak azzal hogy ők most azok. Elfelejtik azt amikor ők voltak a boldogtalanok és te mellettük álltál jóban rosszban. És tényleg jogos, mert neked annyit nem kellett melléjük állni mint nekik. De a barátság tényleg így működne? Adok-kapok módon? Mint minden más a világban? A barátságnak nem egy önzetlen csodának kéne lennie? Nem értem ezt sem. Ahogy sok mindent nem értek az életben. Azt hiszed te vagy az egyik legfontosabb dolog az életükben. És egyszer csak rádöbbensz hogy ez nem így van. Nagyon tud fájni. Legalább annyira mint a szerelem. A barátság is ugyanúgy fájhat.

gondolat a szakításról./én így éltem meg./

Elhagyott. Már semmit sem tehetsz. Először sírsz, de igazán fel sem fogod az egészet. Eleinte minden reggel úgy ébredsz, hogy ez biztos csak egy rossz álom. Aztán rájössz hogy nem. Ez a valóság. Egész nap csak ő jár a fejedben. Este úgy fekszel le hogy rá gondolsz, reggel pedig úgy kelsz fel hogy rá gondolsz. Elkezdessz gondolkozni. Miért csinálta ezt? Indokokat találsz ki amivel magadat okolod. Telnek a napok és te egyre jobban befordulsz. Többé nem érdekel a buli, a csajos esték, a barátok. Egyedül csak őt akarod. Ha kiejtik a nevét azonnal sírva fakadsz. De aztán a barátaid sokat segítenek. Megpróbálják elterelni a figyelmed. Több-kevesebb sikerrel. Ahogy telnek a hetek elkezded gyűlölni. Többé a nevét sem akarod hallani. Aztán eltelik egy-két hónap. Úgy csinálsz mintha már nem érdekelne. Mintha már elfelejtetted volna. Aki nem ismer az hisz is neked és ez megnyugtat. De ez csak egy állarc ami mögé elrejtőzöl. Végül eltleik 4 hónap. Újabb csalódás. De az a fiú nem érdekel igazán. Még mindig ő érdekel. 1 hetet töltessz a barátaid nélkül és teljesen befordulsz. Minden este sírsz. A szobádban, sötétben, amikor már senki sem lát. Legszívesebben meghalnál. És ő már egy másik lánnyal boldog. Egy másik lányt ölel. Egy másik lányt csókol. Egy másik lánynak mondja ugyanazokat a szavakat amiket egykor neked. Borzalmas kínt érzel. Úgy érzed széthullottál. Már senki nem segíthet. Csak ő, de ő már többé nem jön vissza. Már mást szeret. Más kell neki. És te pedig ezt szépen, csendben elviseled.

Oldal: pár gondolat tőlem.
ł∂Ĕzєtєк.$คנät vєя$єк.Ĥσяợ$zĶop. - © 2008 - 2024 - adyoldala.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat